Tanulmányukban a szerzők malignus lymphomás betegeik diagnosztikájával és kezelésével kapcsolatos tapasztalataikat teszik közzé, különös tekintettel az időskorúakra. Vizsgálatukban 1980 és 2005 között kezelt 517 non-Hodgkin-lymphomás (NHL) és 565 Hodgkin-lymphomás (HL) beteg adatait elemzik, közülük 181 fő (35,0%) illetve 46 fő (8,1%) volt legalább 65 éves vagy idősebb a diagnózis időpontjában. Idős betegeiken szignifikánsan hosszabbnak találták az első tünetektől a diagnózisig eltelt időt (NHL: 7,6 vs. 4,1 hónap, HL,: 11,4 vs. 5,1 hónap). Gyakoribbnak találták a B-sejtes mérsékelt malignitású NHL-eket (92,8 vs. 79,2%, illetve 56,4 vs. 35,1%), HL esetében gyakoribbnak a klasszikus lymphocyta-predomináns (cLP), ritkábbnak a nodularis sclerosis (NS) szövettani altípust (30,4 vs. 15,0%, illetve 10,9 vs. 32,2%). A diagnózis időpontjában előrehaladottabb stádiumot és gyakrabban előforduló kísérőbetegségeket észleltek. Az elsődleges terápia során gyakrabban minősítették a kezelést nem megfelelőnek (NHL: 20,4 vs. 5,1 %, HL: 26,0 vs. 6,0%), gyakoribbnak találták a kezelési szövődményeket, a kezelés eredményét tekintve ritkábban tudtak komplett remissziót véleményezni (NHL: 17,1 vs. 61,1%, HL: 63,0 vs. 79,2%), és gyakrabban kényszerültek dózisredukcióra (NHL: 46,7 vs. 17,2%, HL: 52,9 vs. 11,3%). A dózisredukció szignifikánsan rontotta a remisszió arányát (NHL: 68,5% vs. 34,5%, HL: 61,8% vs. 44,4%). Megfelelőnek minősített kezelés esetében szignifikánsan kedvezőbb teljes és tünetmentes túlélési eredményeket észleltek. Megállapítják, hogy a megfelelően megválasztott kuratív vagy palliatív kezelési módok, új - kevésbé toxikus - protokollok alkalmazása, gondos szupportáció és körültekintő gondozás mellett az idős lymphomás betegek kezelési és túlélési eredményei tovább javíthatók.