Egyszerű keresés   |   Összetett keresés   |   Böngészés   |   Kosár   |   Súgó  


Részletek

A cikk állandó MOB linkje:
http://mob.gyemszi.hu/detailsperm.jsp?PERMID=89514
MOB:2006/4
Szerzők:Káli András; Jánosi András
Tárgyszavak:RIZIKÓFAKTOROK; ENDOTHEL, VASCULARIS; SZÍV-ÉRRENDSZER BETEGSÉGEI
Folyóirat:Orvosi Hetilap - 2006. 147. évf. 3. sz.
[https://akjournals.com/view/journals/650/650-overview.xml ]


  Endothelfunkció cardiovascularis betegségek szempontjából nagy kockázatot hordozó betegekben / Káli András, Jánosi András
  Bibliogr.: p. 105-106. - Abstr. hun., eng.
  In: Orvosi Hetilap. - ISSN 0030-6002, eISSN 1788-6120. - 2006. 147. évf. 3. sz., p. 99-106. : ill.


Bevezetés: A rizikótényezők endotheldiszfunkciót okoznak, iniciális szerepük az atherogenesisben meghatározó. A későbbi progresszió során szerepük nem bizonyított, miközben tudjuk, hogy az első, vagy ismételt vascularis/fatális vascularis események rizikója nő. Nem tudjuk tehát, hogy az iniciális szakasz után, az atherosclerosis késői szakaszában tovább rontják-e még a rizikófaktorok a már diszfunkciós endothelműködését, és nem világos, hogy a diszfunkción belül milyen egyéb tényezők szerepe lehet meghatározó. Célkitűzés: 293 nagy rizikójú betegben (érbetegek, 2-es típusú cukorbetegek és + 2 rizikófaktorral rendelkezők) vizsgálták az arteria brachialis áramlás okozta vasodilatatióját, és keresték a diszfunkció mértéke és az egyes rizikótényezők, valamint a betegek rizikóstátusa közötti összefüggéseket. Módszerek: 1. Arteria brachialis áramlás okozta vasodilatatio mérése duplex ultrahang készülékkel. 2. Rizikófaktorok értékelése. 3. Érbetegségek (coronaria, cerebrovascularis, perifériás) klinikai és műszeres (ergometria, Holter, Doppler, duplex scan) vizsgálata, 4. Tíz éves fatális vascularis esemény kockázatának meghatározása, 5. statisztikai elemzés (összehasonlító és kohorszelemzések során szignifikanciaszámítás). Eredmények: 1. 293 nagy rizikójú beteg átlagos endothelfunkciója 105,1%, azaz kóros volt. 2. A diszfunkció meghatározó tényezője az érbetegség és a rossz rizikóstátus. Érbetegség esetén az endotheldiszfunkció szignifikánsan rosszabb (104,3 v. 108,3% p < 0,0009), mint érbetegség nélkül, rossz rizikóstátus esetén pedig szignifikánsan gyakoribb (p = 0,012) az endotheldiszfunkció, mint kedvezőbb rizikóstatus esetén. 3. A lipideltérések, a szénhidrát-háztartás zavarai, hypertonia, valamint az életkor, és dohányzás szerepe az atherogenesis késői szakaszában közvetlenül már nem bizonyítható (p=NS). Következtetések: Az atherogenesis megindításában a rizikótényezők szerepe bizonyított, a későbbi progresszióban (már kialakult diszfunkció mellett) szerepük kérdéses. A szerzők vizsgálatai szerint e késői szakaszban az érbetegség kialakulása és a beteg nagy, vagy igen nagy rizikójú csoportba sorolása esetén lehet a már megromlott endothelfunkció további romlását kimutatni. További vizsgálatok szükségesek annak eldöntésére, hogy ennek a statisztikailag kimutatható összefüggésnek van-e klinikai jelentősége.