Az öregedés a molekulákat, a sejteket, az egész szervezetet érintő progresszív és irreverzíbilis folyamatok összessége, melyek végül halálba torkollanak. Kialakulásában egy genetikusan meghatározott ("programozott") mechanizmus és a környezetből származó hatások interaktív összessége játszik szerepet. Az öregedés patomechanizmusában kiemelt jelentőségűek azok a makromolekulákat érintő változások, melyek szabad gyökökkel kapcsolatos biokémiai reakciók, nem enzimatikus glikoziláció és apoptosis során végbemenő molekuláris folyamatok eredményeképpen jönnek létre. Az öregedés szabályozásában fontos szerepe van az endokrin és immunrendszerben bekövetkező változásoknak is. A környezeti hatások közül a különböző sugárzások, kémiai toxinok, fémionok, szabad gyökök játszanak meghatározó szerepet. Az öregedés folyamatát meg kell különböztetni az időskor betegségeitől annak ellenére, hogy az öregedés által előidézett változások az időskorban előforduló betegségek valószínűségét növelik. Azok az időskorral járó elváltozások, melyek összefüggésbe hozhatók a halálozás gyakoriságának növekedésével, az öregedés biomarkereiként szolgálhatnak, és segíthetnek a biológiai kor (az életkorral járó elváltozások) és a kronológiai kor (az életkor) közötti különbség megítélésére. A nyugati világban élők egyre növekvő átlagéletkora miatt az öregedéssel kapcsolatos alap- és klinikai kutatások, az idősgyógyászat (geriátria) az orvostudományon belül egyre inkább előtérbe kerülnek. Az öregedés kialakulásában szerepet játszó főbb molekuláris és sejtszintű mechanizmusok jobb megismerése és megértése az időskorú lakosságnak a lehető legjobb egészségi állapot biztosítását célul tűző orvosi tevékenységen túlmenően az öregedés folyamatának lassítására irányuló próbálkozások lehetőségét is magában rejti.