Célkitűzés: Az öngyilkos magatartás (halálvágy, szuicid gondolatok, tervek és kísérletek) gyakoriságának és jellegzetességeinek felmérése, valamint a háttérben álló leggyakoribb mentális zavarok (depressziós, szorongásos kórképek, alkoholbetegség) szűrése az alapellátásban. Módszer: A vizsgálatot egy 1248 fős pécsi háziorvosi körzetben végezték. A MINI-Plus diagnosztikus kérdőív öngyilkossági kockázatot felmérő kérdéseivel térképezték fel a szuicid magatartás gyakoriságát és jellemzőit; a társuló mentális zavarok előfordulását a Prime-MD kérdőív segítségével vizsgálták. 10 véletlenszerűen kiválasztott napon összesen 382 páciens jelent meg különböző okokból a háziorvosnál, közülük 277-en vállalták a kérdőív kitöltését. Eredmények: A vizsgált személyek 2,9%-ának volt szuicid kísérlete élete során, 25 páciens (9%) esetében az elmúlt hónapban is, vagy halálvágy, vagy öndestruktív gondolatok, vagy szuicid kísérletek voltak jelen. Ezek a páciensek (szuicid csoport) lényegesen rosszabbnak ítélték általános egészségi állapotukat, gyakrabban szedtek psychotrop gyógyszereket és gyakrabban számoltak be pszichés tünetekről, mint a kontrollcsoport (nem szuicid páciensek) tagjai. Depressziós epizód a vizsgálat idején a szuicid csoport 60%-ában állt fenn, szemben a családorvoshoz járó betegek 11,5%-os arányával. A depressziós zavarokhoz hasonlóan a szorongásos zavarok és az alkoholproblémák is szignifikánsan gyakoribbak voltak a szuicid csoportban. A korábbi pszichiátriai kezelések aránya is lényegesen nagyobb volt a szuicid csoport betegeiben, akik ritkábban keresték fel háziorvosukat, mint a nem szuicid csoport tagjai. Többváltozós regressziós modell alapján a hangulatjavító szedése, az újonnan felismert hangulatzavar, a korábbi szuicid kísérlet, a korábbi pszichiátriai kezelés és a háziorvossal való rendszeres kapcsolat hiánya jellemezte leginkább a szuicid csoportot. Következtetések: A Prime-MD, az öngyilkosságra vonatkozó rövid kérdőívvel kiegészítve hatékony eszközt biztosít az alapellátás számára a szuicid veszélyeztetettség és a háttérben álló leggyakoribb mentális zavarok szűrésére. Az öngyilkossági veszély kialakulása szempontjából rendkívül fontos a mentális zavarok, elsősorban a hangulatzavarok felismerése és megfelelő kezelése. A farmakoterápia mellett a pszichoterápiás módszerek alkalmazása különösen azon páciensek esetében fontos, akiknél nem tartósan fennálló mentális zavar, hanem aktuális krízishelyzet áll a szuicid veszély hátterében. A szerzők a szűrővizsgálatban rejlő prevenciós lehetőség fontosságát hangsúlyozzák, mivel az alapellátás nemcsak az adekvát felismerés, hanem a terápiás intervenciók megfelelő színterévé is válhat.