Az arteriosclerosis obliterans (ASO) az ateroszklerózis egyik fő manifesztációja, főleg az idősebb kor betegsége és jelentős az egyéb ateroszklerotikus betegségekkel való együttes előfordulása. A perifériás obliteratív érbetegek halálozása az átlagos populációétól 2-3-szor nagyobb. A kórkép kialakulásában és progressziójában fő szerepe van a dyslipidaemiának. Az antilipidaemiás kezelés nem statinnal történő végzése során főleg angiográfiás változásokat értékeltek. Nagyszámú beteget magukba foglaló tanulmányok során alkalmazott statinok a morbiditási és mortalitási mutatókat csökkentették ASO-betegekben hASOnlóan az egyéb ateroszklerotikus betegségeknél tapasztaltakhoz. A statinok speciálisan az ASO-betegek alsó végtagi funkcionális kapacitását, életminőségét is javították. E betegcsoportban is detektálható volt a statinok pleiotrop hatása. Ezen eredmények alapozták meg a II. Magyar Terápiás Konszenzus konferencia azon határozatát, mely szerint a tünetmentes súlyos rizikófaktorokat a <0,9 boka/kar indexszel bővítették, és így a tünetmentes ASO-betegek 15 bekerültek kardiovaszkuláris események vonatkozásában a magas rizikójú kategóriába, következésképpen csökkentett lipidcélértékek ajánlatosak.