A vizsgálat célja: Három ápolási napot érintő programozott betegoktató program - egy általunk elkészített betegoktató füzettel, illetve dokumentációs javaslattal - kipróbálása, és hatékonyságának mérése szívinfarktuson átesett betegek körében. Célunk még annak megismerése, hogy a bemutatott alternatívához képest hogyan valósul meg napjainkban az ápolók egészségfejlesztő munkája az érintett páciensek körében. Kutatási módszerek és minta: A vizsgálatot két megyei kórház kardiológiai rehabilitációs osztályán végeztük. Szak-, illetve diplomás ápolók vállalták önkéntesen 30 - szívinfarktuson átesett beteggel a programozott betegoktatás kipróbálását. A mintavétel lehetőségfüggő technikán alapult, így a minta nem reprezentatív, de véleményünk szerint tendenciák vizsgálatára alkalmas. Eredmények: A vizsgált mintánál a munkahipotéziseink beigazolódtak. Az egészségfejlesztési munka nincs megtervezve sem tematikailag, sem módszertanilag, "ad hoc" jellegű, a dokumentálása hiányos. A háromnapos programozott betegoktatás után a páciensek szívinfarktussal és annak kezelésével, életmódbeli javallataival kapcsolatos kognitív tudásszintje az előzőekhez képest átlagosan 20%-kal növekedett. Ezzel a programozott betegoktatás hatékonyságát a kognitív síkon tudtuk mérni. Következtetések, javaslatok: Az oktatócentrikus, autoratív egészségnevelést napjainkban egyre szélesebb körben váltja fel az interaktív, a páciens részvételére és aktivitására épülő dinamikus munkafolyamat. Ennek hiányában az elégedetlen, a változtatásoknak ellenálló betegeknél, klienseknél a compliance csökken. Nekünk ápolóknak is jelentős szerepünk van az egészségfejlesztő munkában, erre példa a bemutatásra kerülő vizsgálatunk.