Célkitűzés: A fizikai tréning intenzitásának meghatározása és az egyén állapotának követése kiemelten fontos a rehabilitációban. A gyógyító munkában az intenzitást általában a tréningpulzus megjelölésével határozzuk meg. Ennek megállapítására számos műszeres mérési és egyszerű számításos módszert fejlesztettek ki világszerte. A legkorrektebb spiroetrometriás mérés azonban rendkívül költséges, szakember- és műszerigényes, fárasztó, ezért nem ismételhető gyakran. Tanulmányunkban az kerestük, hogy az akaratlagos apnoe idő hogyan függ össze a terhelés-élettani mutatókkal, és ezeket hogyan befolyásolja az életkor és a fizikai állapot. Módszer: 54 különböző életkorú (21-83) és fizikai állapotú egyén vett részt a felmérésben. Megmértük az akaratlagos apnoe időt és a légzésfunkciót. Spiroergometriás vizsgálat közben folyamatos EKG ellenőrzés mellett mértük a teljesítményt, az oxigénfelvételt, a széndioxid leadást és a légzési perctérfogatot. Kiemelten vizsgáltuk ezeket az értékeket az anaerob küszöbnél és a maximális teljesítménynél. Pearson-féle korreláció analízissel kerestük az összefüggést az apnoe idő és a többi mutató között. A szignifikanciát a p>0,05-nél határoztuk meg. Eredmények: A versenysportolók kivételével, statisztikailag szignifikáns összefüggést találtunk minden korcsoportban az apnoe idő és a maximális oxigénfelvétel, a teljesítmény és a ventiláció között. A nagyon idős (80 éves kor) és az edzetlen egyének körében találtunk jelentős korrelációt a légzésfunkció vonatkozásában. Az élsportolóknál semmilyen vizsgált paraméter nem mutatott jelentős összefüggést az AP idővel. Következtetés: Az élsportolók kivételéve, az apnoe idő a mindennapi gyakorlatban jól használható a maximális oxigénfelvétel és a teljesítmény meghatározására. -az apnoe idő és a légzésfunkciós paraméterek azokban az esetekben mutatnak jelentős korrelációt, ahol a teljesítményt és a maximális oxigénfogyasztást gyenge állóképesség vagy más tényező, pl. a magas életkor korlátozza. Valószínű, hogy ezekben az esetekben az apnoe időt befolyásoló tényezők közül a légzésfunkció csökkenése a legjelentősebb.