A renin-angiotenzin-aldoszteron-rendszer legaktívabb hormonja az angiotenzin-II. Emberben eddig nagy biztonsággal két angiotenzin-receptort különítettek el, az AT1- és AT2-receptort, de nem kizárt egyéb angiotenzin-receptorok léte sem. Felnőttben az angiotenzin-II hatása leginkább az AT1-receptoron érvényesül, hiszen az AT2 -receptor elsősorban embrionális korban nagy jelentőségű, pontos szerepe ezt követően még nem tisztázódott. Az angiotenzin-II termelődése és hatása egyaránt lehet szisztémás, illetve egy adott szövetre, vagy egy sejtre lokalizált. A megnövekvő angiotenzin-II-szint és a fokozott AT1-receptor stimuláció a feltételezések szerint összefügg különféle kardiovaszkuláris- és vesebetegségek kialakulásával, s blokkolása az angiontenzin konvertáló enzim szintjén, illetve magán az AT1-receptoron vérnyomáscsökkentő, organo-protektív és mortalitást csökkentő hatású. Az eddig befejezett tanulmányokban, ha két vizsgálati karon megegyezett a vérnyomáscsökkenés, akkor csak a losartan alapú kezelés (LIFE-vizsgálat) csökkentette szignifikáns mértékben a primer és szekunder vizsgálati végpontokkal kifejezett kardiovaszkuláris mortalitást és morbiditást. A legnagyobb haszon a stroke, az újonnan fellépő pitvarfibrilláció és diabetes mellitus kockázatának mérséklésében, a balkamra-hipertrófia és a szérumhúgysav szintjének csökkentésében nyilvánul meg.