A szerző beszámol a főváros XVII. kerületében a középiskolások körében tartott egészségnevelési programokról, melyeket a szexuális kultúra, viselkedés kialakítása és fejlesztése érdekében végeznek. E program lényege a szerelem rehabilitálása, a fiatalok felkészítése arra, hogy a szerelem nem hétköznapi jelenség, hanem nehezen elérhető kincs, "páros műalkotás". Bemutatja a szerelem és szexualitás mentális, érzelmi, egészségi, etikai komponenseit, humán tartalmát. Az együttes nemi viselkedést tanulni kell, a vágyakat, igényeket módosítva egymáshoz igazítani, hogy harmonikus párkapcsolatban élhessünk.