A szerzők 72, 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő, izolált szisztolés hipertóniás betegen vizsgálták a cardilopin' (amlodipin) hatását a vérnyomásra, valamint a szénhidrát- és lipidanyagcserére, 12 hetes kezelés során. A várakozásoknak megfelelően mind a szisztolés, mind a diasztolés vérnyomás szignifikánsan csökkent (156,6+-21,1 hgmm vs. 128,8+-8,5 hgmm és 84,6+-8,8 hgmm vs. 78,4+-4,7 hgmm; p<0,0001 ). A szénhidrátparaméterek közül az éhomi vércukor a kezdeti átlag 8,4+-2,8 mmol/l-ről 6,9+-1,5 mmol/l-re, a hba,c pedig 7,2+-1,2%-ról 6,6+-0,9%-ra, szignifikáns mértékben (p<0,0001) csökkent. A lipidösszetevők közül az összkoleszterin (5,4+-1,4 mmol/l vs. 5,0+-0,8 mmol/l; p=0,0053) az LDL-koleszterin (3,3+-0,7 mmol/l vs. 2,9+-0,6 mmol/l; p<0,0001), valamint a triglicerid (2,3+-1,5 mmol/l vs. 1,9+-0,8 mmol/l; p=0,0146) szintén szignifikánsan mérséklődött. Mellékhatásként lábdagadás 1 esetben fordult elő, amely azonban nem indokolta a kezelés megszakítását. A várt vérnyomáscsökkentő hatás és a vártnál kedvezőbb hatás az anyagcsere-paraméterekre a szer hatékonysága mellett a betegek jó compliance-ével magyarázható. Kulcsszavak: amlodipin, hipertónia, diabetes mellitus, dyslipidaemia