Világszerte több mint 150 millió cukorbeteg él és megközelítőleg 15 %-ban fejlődik ki diabeteses lábfekély életük folyamán. Bár a mechanizmus teljesen nem ismert, az érrendszer és az idegrendszer károsodása vezet a diabeteses szövődményekhez. A láb neuropathiája az érzékelés elvesztéséhez vezet, emiatt sérülékenyebbé válik. Ischaemiával párosulva az infekciók és fekélyek jelentkeznek, melyek a diabeteses lábat jellemzik. A nem gyógyuló fekélyek inficiálódása képezi az alsó végtag amputációk fő okát. Ma minden ötödik diabeteses lábfekéllyel rendelkező beteg esetében végül amputációra kerül sor és az ulcus a végtagamputáltak 85 %-nak anamnézisében fellelhető. Az amputáción átesettek 50 %-ában 18 hónapon belül az amputációtól számítva inficiálódott fekély jelentkezik a másik alsó végtagon és 58 %-ukban 3-5 évvel az első amputációt követően a másik láb csonkolása is szükségessé válik. Az ötéves túlélés a diabeteses major amputáción átesetteknél kevesebb, mint 50 %. A diabeteses lábfekély azonnali és megfelelő kezelése szükséges a szövődmények, különösen a végtag amputációk csökkentéséhez. Egy szakmailag elfogadott, standardizált útmutató segíthet az orvos számára az optimális döntést meghozni, mikor diabeteses lábfekélyt gyógyít. Ebben a cikkben a diabeteses láb problémakörét tekintjük át és azokat a megfontolásokat, melyek felmerülnek diabeteses beteg vizsgálata során; egyben útmutatót is adva a kezelés megválasztásához. A klinikusokat bátorítjuk, hogy minden egyes beteg esetében személyre szabottan, egyéni szükségleteiknek megfelelően válasszák ki és vezessék be a legmegfelelőbb terápiát, különös tekintettel a multibakteriális fertőzésekre.