A pitvarfibrilláció (AF) a leggyakoribb tartós ritmuszavar a klinikai gyakorlatban. Előfordulása az életkor előrehaladtával növekszik és gyakran társul strukturális szívbetegségekhez. A Framingham vizsgálat alapján a pitvarfibrilláló férfiak 20,6%-ának, a nők 26%-ának volt valamilyen stádiumú keringési elégtelensége, szemben a nem fibrilláló betegek között észlelt 3,2%-os (férfiak) és 2,9%-os (nők) gyakorisággal, ami 4,5-szeres (férfiak), illetve 5,9-szeres (nők) rizikónövekedést jelent.