Az akut légzési elégtelenség számtalan formájával találkozhatunk a területi ellátásban, fontos az alapos vizsgálat és a diagnózis felállítása. Elsőként a légutak biztosítása, ha ez intakt, akkor az oxigenizáció rendezése, és csak harmadsoron törekedjünk a ventiláció biztosítására. Amennyiben ezt nem tudjuk megbízhatóan rendezni, akkor invazív légzéstámogatást kell kezdeni. Egyes esetekben sikeresen alkalmazható a neminvazív forma is. Az ellátatlan, hypoxiás, kimerült beteg keringése és légzése bármikor összeomolhat, ugyanakkor a hypercapnia önmagában ritkán vezet halálhoz, csakúgy, mint az esetlegesen felesleges intubáció.