Egyszerű keresés   |   Összetett keresés   |   Böngészés   |   Kosár   |   Súgó  


Részletek

A cikk állandó MOB linkje:
http://mob.gyemszi.hu/detailsperm.jsp?PERMID=82017
MOB:2006/3
Szerzők:Kovács Viktória Anna; Fajcsák Zs.; Gábor A.; Martos É.
Tárgyszavak:GYERMEK; MOZGÁS; OBESITAS
Folyóirat:Metabolizmus - 2006. 4. évf. 3. sz.
[https://metabolizmusonline.hu/cimkek/sztatin/235]


  15 hetes edzésprogram hatása az inzulinérzékenységre elhízott gyerekeknél / Kovács Viktória Anna [et al.]
  Bibliogr.: p. 204. - Abstr. hun., eng.
  In: Metabolizmus. - ISSN 1589-7311. - 2006. 4. évf. 3. sz., p. 200-204. : ill.


A HOPP (hungarian obesity prevention program) vizsgálat 15 hetes edzésprogram hatását nézi az egyes anyagcserét-, testösszetételt- és állóképességet jellemző mutatókra. Jelen munkában az edzések hatására bekövetkező éhomi vércukor- és inzulinszintek, valamint az inzulinérzékenységet jelző indexek (FGIR, HOMA-IR, QUICKI) változása és a mozgásprogram során létrejött testösszetétel- és állóképesség-változások közötti összefüggéseket vizsgáltuk 9 elhízott gyereknél. A vizsgálatban 9 túlsúlyos vagy obes (3 lány, 6 fiú; átlagéletkor 10,68+-1,1 év, BMI 85 percentilis), korábban inaktív gyermek vett részt. A 15 hetes program (heti 3szor 60 perc, a maximális szívfrekvencia 70-85%-on) során két alkalommal, a o. És a 15. Héten mértük a résztvevők testösszetételét, illetve egyes antropometriai-, labor- és állóképességi mutatóit. Kiinduláskor 1 gyereknél emelkedett éhomi inzulinszintet ( 20 műU/ml) mértünk és 7 főnél kóros inzulin érzékenységet (HOMA-IR>4) találtunk. A mozgásprogram hatására szignifikánsan nőtt a résztvevők izomtömege (p<0,01) és csökkent a diasztolés vérnyomásérték (p<0,05). A vizsgált labor- és állóképességi mutatóknál szignifikáns javulást nem tudtunk kimutatni, de az összes paraméter kedvező irányba változott. Nem találtunk szignifikáns korrelációt sem a részvételi arány, sem az állóképességi mutatókban bekövetkezett változás és a szénhidrát-anyagcserét jellemző paraméterek változása között. Ezzel szemben a zsírtömeg és az éhomi inzulinszint-csökkenés (r=o,65; p=0,059), valamint a zsírtömeg és a HOMA-IR-csökkenés (r=0,62; p=0,07) jóval szorosabb összefüggést mutatott. Ugyancsak szoros, szignifikáns korreláció állt fenn a BMI és a QUICKI-index (r=-0,77; p<0,05), valamint a szisztolés vérnyomás és a FGIR-index (r=-0,84; p<0,05) változása között. Eredményeink alapján úgy gondoljuk, hogy a rendszeres testedzés hatására bekövetkező inzulinérzékenység javulás hosszú távon elsősorban a testösszetételben bekövetkező kedvező irányú változásoknak köszönhető.