A metabolikus szindróma, a 2-es típusú diabetes mellitus és a szívelégtelenség epidemiológiai jelentősége egyre növekszik; nemcsak a diabetes jelent fokozott cardiovascularis kockázatot, hanem a szívelégtelenség is hajlamosít 2-es típusú diabetesre. A diabetesben kialakuló szívelégtelenség kezelése megfelel a nem cukorbetegek szívelégtelenségében alkalmazott alapelveknek. A rendelkezésre álló evidenciák szerint a kezelés hatásossága diabetesben általában megegyezik, máskor jobb, vagy éppen rosszabb a nem cukorbetegekben észlelthez képest. A szerző ismerteti a diuretikumok, ACE-gátlók, béta-blokkolók, aldoszteron-blokád, digitalis, amiodaron, angiotenzinreceptor-gátlók alkalmazása során felhalmozódott adatokat. Elméletileg jelentős klinikai hatás lenne várható diabeteszesek szívelégtelenségének kezelésében az ún. anyagcserepromoterek (inzulin) alkalmazásától. A kérdés megválaszolásához randomizált prospektív klinikai vizsgálatok szükségesek.