A diabetes mikro- és makrovaszkuláris szövődményeinek megelőzése és kezelése célértékorientált, intenzív, multidiszciplináris kezelési stratégiát igényel. A világ legtöbb országában az általános kezelési irányelvek bevezetése ellenére a diabeteses érszövődmények, ezen belül a nephropathia gyakorisága továbbra is nagy, ezért kiemelt fontosságú egészségügyi problémát jelent. Közleményünk célja a diabeteses nephropathia patogenezisével kapcsolatos jelenleg leginkább elfogadott teóriák bemutatása, a főbb patobiokémiai útvonalak felvázolása. A hyperglykaemia miatt torzuló intermedier anyagcsereutak (AGE, aldózreduktáz, proteinkináz-C), a glikációs és lipidperoxidációs végtermékek megjelenése, valamint az eliminációjukért részben felelős mechanizmusok (acetiláció) megváltozása számos intervenciós lehetőséget jelent. A podocyták elváltozásai és az apoptózis a normális egyedfejlődéssel való kapcsolat kérdését vetik fel. A gyulladásos folyamatokkal, az oxidatív stresszel és a hemodinamikai faktorokkal (NO-endotelin-renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer) magyarázható eltérések a kardiovaszkuláris betegségekkel való szoros kölcsönhatást jelzik. A jövő törekvéseit találhatjuk meg a növekedési faktorok, a mannózkötő lektin és a mátrix-metalloproteináz rendszer irodalmában.