A szerzők szelektíven deafferentált és mesterségesen gyulladásossá tett végtagon vizsgálták az extensor digitorum longus izom kontrakciós képességének és szövettani szerkezetének károsodását fél és két óra ischaemiát követően 6, 24, 72, 168 órával. A deafferentált bal lábszáron indukált gyulladás és reperfúziós sérülés hatása már az ellenoldalon is kimutatható volt. A kezelt oldalon fél óra leszorítás után a normálisan 82 grammos (gr) izomerő fokozatosan csökken: indirekt ingerlésre 50-50-41-19 gr-ra, míg direkt ingerléskor 81-75-51-41 gr-ra. A kétféle ingerlési móddal kiváltott kontrakciós erő között csak a 6. órában volt szignifikáns a különbség. A kezelt oldalon 2 órás leszorítás után indirekt ingerekkel kontrakció nem volt kiváltható, míg direkt ingerlésre 62-38-30-30 gr izomerőt mértek. Az izomrostok fénymikroszkóppal kimutatható degenerációs jelei nem mutattak szoros korrelációt az izomerő változással. A súlyos degeneráció mindig a teljes erővesztést mutató rostokon volt látható, a körülbelül 50%-nyi erőveszteséget mutató rostok szerkezetében hol az enyhe, hol a közepes fokú degeneratív elváltozások voltak jelen. A két óra vértelenség súlyosabb és a vizsgált időtartamon belül nem múló károsodást okozott. Az indukált gyulladás nem csak a helyi, hanem az ellenoldali izomzat kontrakciós képességét is csökkenti. Az indukált gyulladás és a reperfúziós sérülés hatása összeadódik.