Tanulmányukban a szerzők ismertetik a tricepspótlás lehetőségeit tetraplegiás betegeknél. Áttekintik az általuk 14 felső végtagon 11 betegen, hátsó deltaizom-triceps áthelyezéssel végzett könyöknyújtó műtétek eredményeit. 2002 és 2004 között 18 tetraplegiás betegen (4 nő, 14 férfi, átlagéletkor 34 év) 29 felső végtagi rekonstrukciós műtétet végeztek, amelyből 14 esetben történt tricepspótlás, 15 esetben pedig fogásjavító műtét. A sérülés és az első műtét között 1-től 27 év telt el. Valamennyi beteg C4-C7 csigolya magasságában szenvedett nyaki gerincsérülést, nemzetközi klasszifikáció szerint Ocu 3-7 csoportba voltak besorolhatók. A szerzők által végzett tricepspótló műtét után az átlagos utánkövetési idő 8 (3-26) hónap volt. A 14 operált felső végtagon a könyöknyújtás ereje szignifikánsan nőtt gravitáció ellen: 4+ (n=8), 4 (n=2), 3 (n=4). Valamennyi beteg sikeresnek ítélte a műtéti eredményt, és a másik oldali végtagjukon is szeretnék elvégeztetni ugyanezt a műtétet. Három betegen már mindkét felső végtagon megtörtént a tricepspótló műtét. Egy végtagon észleltek felületes infekciót, amelyet egy subcutan fonal okozott. Varratelégtelenség egy transzponált ínnál sem volt. A tetraplegiás betegeknél, amennyiben a triceps izomereje kisebb, mint 2 MRC (Medical Research Council), a hátsó deltaizom-triceps ínáthelyezéses műtéttel eredményesen rekonstruálható az aktív könyöknyújtás.