A neuromuscularis betegségek kimenetelében az utóbbi évtizedekben jelentős áttörést hozott és ezzel mind az életminőséget, mind a túlélést lényegesen javította az agresszívebb rehabilitációs stratégia. Ebben a tekintetben a "lábon tartásért" folyó küzdelem, vagyis a kerekesszékes életszakasz kezdetének kitolása (aktív torna, nyújtásos kontraktúra-profilaxis, gyógyszeres kezelések, végtagi műtétek) és a cardiopulmonalis funkciók megőrzésére tett erőfeszítések (légzőtorna, ülőpozicionálás, mellkasi korrekciós műtétek, kiköhögtetés, lélegeztetés) a legfontosabbak. Az akut ellátásban bekövetkezett változások egyes betegségek prognózisát lényegesen megjavították. A primer prevenciótól a rehabilitációig a diagnosztika és gyógyítás mindenfajta formáját végző szakemberek között, nagyon szoros együttműködésre van szükség a neuromuscularis betegek ellátásában, amely a család és a gyermek aktív részvételével zajlik.