Az acut pancreatitis kezelésében lactobacillus készítményekkel szerzett kedvező tapasztalatainkat követően, emelt csíraszámú, négyféle pro- és prebiotikumból álló készítmény, az ún. "Synbiotic 2000" effektusát értékeltük súlyos acut pancreatitisben prospektív, randomizált, kettős-vak vizsgálat során. Az osztályunkra felvett betegeket randomizálást követően két csoportba osztottuk. Az első csoportban olyan, négy, egyenként 10-10 csíraszámot tartalmazó lactobacillus készítményt adtunk a betegeknek, amely prebiotikum gyanánt négyféle erjeszthető rostot (betaglucan, inulin, pektin és keményítő) is tartalmazott. A készítményt az első 24 órában megkezdett jejunális táplálás során juttattuk a béltraktusba, amelyet minimum 7 napig folytattunk. A második csoportban a készítmény mindössze prebiotikumot (rostokat) tartalmazott. Összesen 62 acut pancreatitis miatt kezelt, az alkalmazott kritériumok alapján súlyosnak minősített és a vizsgálatot befejezett beteg adatait értékeltük. Összesen 8 beteget vesztettünk el. A többszervi elégtelenség és a septicus szövődmények arányában, valamint a mortalitás tekintetében a két csoport között jelentős különbség, csökkenő trend igazolódott, bár ez nem bizonyult statisztikailag szignifikánsnak. Együttesen értékelve a SIRS és a MOF előfordulásának arányát, a két csoport között már szignifikáns különbség igazolható (8 vs. 14; p<0,05). A korszerű synbiotikumot kapott betegek csoportjában továbbá ritkábban észleltünk késői, 48 órán túl jelentkező szervi elégtelenséget (3,0% vs. 17,2%). Bár a kis esetszám miatt a különbség csak marginálisan szignifikáns, eredményeink azt sugallják, hogy a korán megkezdett, synbiotikummal kombinált enterális táplálás csökkentheti a késői fázisban megjelenő szervi dysfunctiók arányát. Vizsgálataink egyben alátámasztják, hogy a korai szervi elégtelenség kialakulásával járó esetekben a necrosis fertőzésének kockázata nagyobb.