A hajnali jelenség kezelésére a lefekvéskor adott NPH-inzulin hatástalansága esetén korábban a Semilente inzulin alkalmazása elfogadott volt. A glargin hosszú hatású inzulinanalóg, amely az NPH-inzulinnál jobb reggeli éhgyomri vércukorszintet biztosít. A szerzők azt vizsgálták, hogy a hajnali jelenséget mutató 1-es típusú cukorbetegeiket lefekvéskor adott Semilente inzulinról glargin inzulinra átállítva hogyan alakul a reggeli vércukorszint és a hypoglykaemia előfordulása. Négy kelet-magyarországi diabetesközpont 54, 1-es típusú cukorbetegét (34 gyermek-, serdülőkorú és 20 felnőtt, 29 nő, 25 férfi, átlagéletkor 22,5š12,7 év, átlagos diabetestartam 9,9š6,8 év) vettek be a nyílt, prospektív klinikai vizsgálatba. A betegek a glargin inzulin bevezetésével a korábban adott kettő-négy bázisinzulint elhagyták, míg az addig használt három gyors hatású reguláris vagy inzulinanalógot megtartották. A glargin inzulint átlagosan 9 (3-18) hónapig alkalmazva vizsgálták az NPH+Semilente, illetve a glargin adásával elért éhgyomri reggeli vércukrot, HbA1c-t, a hypoglykaemia előfordulását és az inzulin dózisának változását. Az átlagos éhomi vércukorszint (7,7š0,9 vs 9,6š2,0 mmol/l; p<0,001), a HbA1c-érték (7,5š1,1 vs. 8,4š1,2%; p<0,001), a mért összes hypoglykaemia (vércukorszint <3,0 mmol/l, 10š6 vs. 20š14 eset/3 hónap; p<0,001), valamint az éjjeli hypoglykaemia-gyakoriság (2š2 vs. 8š7 eset/3 hónap; p<0,001) szignifikánsan csökkent a glargin bevezetése után. Sem a gyors hatású, sem a bázisinzulinok dózisa nem változott. A vizsgálat szerint a hajnali jelenség kezelésére korábban alkalmazott NPH+Semilente kombinációt a glargin inzulin jól helyettesíti 1-es típusú cukorbetegekben. Javult a reggeli vércukor, a HbA1c, és csökkent a hypoglykaemia előfordulása.