A statinok jelentős mértékben csökkentik az LDL-koleszterin (low density, vagyis kis sűrűségű lipoprotein) és a TG-szintet (triglicerid), míg a HDL- koleszterint (high density, vagyis nagy sűrűségű lipoprotein) kisebb mértékben emelik - ezen lipidfrakciók kóros szintje külön-külön is fokozza a kardiovaszkuláris (CV) rizikót. Primer és szekunder prevenciós randomizált vizsgálatok, illetve az azokból származó metaanalízisek igazolták, hogy a statinok a miokardiális infarktus, a stroke előfordulása és a CV-halálozás statisztikailag szignifikáns, klinikailag is számottevő csökkenését eredményezik. A 2001-ben publikált NCEP ATP-III amerikai ajánlás a terápia elsődleges céljának az LDL-koleszterint jelölte meg, nagy rizikójú betegek esetében 2,6 mmol/l alatti, közepes rizikó esetén 3,4 mmol/l alatti, míg alacsony rizikójú betegekben 4,1 mmol/l alatti elérendő célértékkel. A 2001. május 15-ét követően publikált statinvizsgálatok nagy része a szokásos dózisú és az intenzív, igen agresszív LDL-csökkentés hasznát hasonlította össze, és eredményeik hozzájárultak az NCEP ATP-III legfrissebb módosításához; az igen nagy rizikójú kategória bevezetésével az elérendő LDL-célértéket leszállították 1,8 mmol/l alá. Az IDEAL-vizsgálat ezen tanulmányok sorát folytatva posztinfarktusos betegekben hasonlította össze a szokásos illetve az igen nagy dózisú statinkezelés hatását a CV-események előfordulására. A vizsgálat eredményei már a legfrissebb ajánlások megjelenése után láttak napvilágot, és bár a primer végpontban nem volt szignifikáns különbség, az IDEAL is támogatja a "minél alacsonyabb, annál jobb" koncepcióját.