A szerzők a PTE Gyermekklinika Perinatális Intenzív Centrumában 1997 és 2003 között kezelt, 24-34. gestatiós hétre született koraszülöttek kórtörténetének retrospektív feldolgozása során vizsgálták a ductus arteriosus persistens (PDA) előfordulásának gyakoriságát, a diagnózis felállításának körülményeit, a klinikai kórlefolyást, a terápia jellemzőit és annak eredményességét. A PDA diagnózisát a klinikai gyanút követő echokardiográfiás vizsgálat alapján állították fel 51 esetben, mely az osztályra felvett 24-34. gestatiós hetes koraszülötteket tekintve 7,1%-os gyakoriságot jelentett. Gyógyszeres zárást összesen 45 esetben kíséreltek meg, valamennyi újszülött nasogastricus szondán át 3 alkalommal részesült indomethacin- (1997-2000, 20 újszülött) vagy ibuprofen- (2001-2003, 25 újszülött) kezelésben. Indomethacin adását követően a ductus záródása 17 esetben (85%), míg ibuprofen-kezelés urán 11 esetben (44%) volt megfigyelhető. Műtéti ligatúrára 16 betegen (31%) került sor a sikertelen gyógyszeres kezelést követően. A PDA-s koraszülöttek morbiditását a szerzők kontrollcsoporttal hasonlították össze. A PDA-s koraszülöttek hosszabb ideig igényeltek oxigénkezelést (átlag 30 nap vs. 8 nap), ill. gyakoribb volt a koraszülött-retinopathia előfordulása (33% vs. 10,3%, p<0,01).