A diabeteszes beteg gyakran másképp reagál a diuretikumokra, mint a nem cukorbeteg egyén. Ez speciális problémáknak a létezését veti fel a diuretikumoknak a diabetes mellitusban való használatakor. A jelen munka rávilágít arra, hogy a cukorbaj a diuretikumok alkalmazásának legalább négy tényezőből fakadó különleges területe: 1. a glucosuria tulajdonképpen diuretikumként ható ozmotikus diuresis; 2. a cukorbetegség gyógyítására használt gyógyszerek egy része érinti a szervezet só- és vízháztartásának szabályozását; 3. a diuretikumok hatékonyságát a diabetes mellitus bizonyos komplikációi megváltoztatják; 4. a diuretikumok mellékhatásainak a cukorbetegségben más kórképektől eltérő jelentősége lehet. A közlemény első részében az első 2 pont szerepel, amely tartalmazza az ozmotikus diuresis és az antidiabetikum-hatás interakciójának következményeit, valamint annak a megállapítását, hogy míg a legrégebbi és legújabb antidiabetikumok (inzulin, carbutamid, chlorpropamid, ill. a thiazolidindionok) gyakran okoznak vízretenciót (vízintoxikációt vagy só- és folyadékvisszatartást), a második generációs sulfanylurea glibenclamid diuretikus hatású. Az orvosnak mérlegelnie kell a cukorbaj, az alkalmazott gyógyszerek és diuretikumok hatásának interakcióit a só- és vízháztartás várható befolyásolásában, mielőtt bármely okból kezelést tervez.