A béta-blokkolók az egyik legelterjedtebben használt gyógyszercsoport a kardiovaszkularis farmakoterápiában, így a hipertónia kezelésében is. Az 1990-es évek közepén a diuretikumok mellett a béta-blokkolók képezték az elsőként választandó vérnyomáscsökkentők csoportját a primer, esszenciális hipertónia terápiás fegyvertárában. A 2003-ban publikált nemzetközi hipertóniaajánlások (JNC 7, ESC/ESH) a béta-blokkolókat "lefokozták" a többi gyógyszer mellé, vagyis a béta-blokkolók mellett az egyéb szereket is elsővonal beli kezelésnek minősítették. Azonban az elmúlt évek nagy hipertónia vizsgálatai (LIFE, ASCOT-BPLA), amelyek a konvencionális (bétablokkoló esetleg diuretikummal kiegészítve) és az újabb gyógyszeres kezelést (Ca-antagonista, ACE-gáló, ARB) hasonlították össze, egyre inkább kétségeket ébresztettek a béta-blokkolók kardiovaszkuláris primer preventív hatásait illetően. Végül 13 tanulmány metaanalízise egyértelműen igazolta, hogy szívbetegségben nem szenvedő hipertóniásokban a béta-blokkoló kevésbé előnyös az egyéb típusú szerekhez képest. Úgy tűnik, ebben a betegpopulációban a béta-blokkolók kora lejárt, a kérdés már csak az, hogy ez minden béta-blokkolóra vonatkozik-e, vagy különbséget kell tennünk a csoport egyes tagjai között.