A krónikus betegségekhez és súlyos állapotokhoz társuló anémia nagyon gyakori entitás. A kritikusan súlyos betegek több mint 90%-ánál az intenzív osztályos kezelés harmadik napján anémia észlelhető. Az intenzív osztály betegeinek megközelítőleg fele már a bekerülésnél anémiás. A krónikus és kritikus állapothoz társuló anémia patofiziológiája komplex folyamat, melyért a csökkent erythropoetintermelés, a csontvelő erythropoetin kezelésre adott nem kielégítő válasza és a vörösvértestek csökkent életideje tehető felelőssé. A vörösvértestek a tárolás során különböző morfológiai és funkcionális változáson mennek keresztül, mely a transzfúziót követően nem kívánt hatásokhoz vezethet a kritikusan súlyos állapotú betegeknél. Transzfúziót csak azoknál a betegeknél kell alkalmazni, akiknél akut, jelentős vérvesztés lép fel, vagy normovolaemia mellett anémia tünetei észlelhetők. A súlyos állapotú, de cardiovascularis betegségben nem szenvedő, aktuálisan nem vérző betegeknél a 7-9 g/dl közötti hemoglobin koncentráció biztonságos és jól tolerálható, ezért megszorító transzfúziós gyakorlat javasolt. A szepszisben, cerebrovascularis beteségben és agysérülést szenvedett betegeknél alkalmazandó transzfúziós indikációk kérdésére a jelenleg érvényes ajánlások nem adnak egyértelmű választ. Az újabban felfedezett kockázatok, mint az immunszuppresszió, vagy egyes infekciós ágensek, illetve a fertőzésre való hajlam megköveteli a jelenlegi transzfúziós gyakorlat felülbírálását. A diagnosztikai célból történő vérvételek számának csökkentése, gyermekeknél használt kis kaliberű vérvételi csövek, zártrendszerű vérvételi technikák és a rekombináns erythropoetin a transzfúzió mennyiségét csökkenthetik és az intenzív osztályokon történő elterjedése feltétlenül kívánatos.