Az öregedés folyamán bekövetkező organikus, degenaratív elváltozások és ezek funkcionális következményei rontják az idős emberek életminőségét és korlátozzák független életvitelüket. A funkcióromlás lassítható, illetve manifesztációja későbbi életkorra tolható ki a rendszeres fizikai aktivitás révén. A mozgásprogram megtervezésénél tekintettel kell lenni az idős korral együtt járó funkcionális állapotra. A mozgás minőségének, intenzitásának, időtartamának és gyakoriságának kiválasztása csak alapos vizsgálat, állapotfelmérés után lehetséges. Szükséges a rendszeres ellenőrzés, így az idős ember élvezheti a fizikai aktivitás jótékony hatásait a káros szövődmények veszélye nélkül.