1. A osteophyta-képződés könnyen összetéveszthető az osteoarthritissel (OA). Az utóbbi lényege a hyalinporc pusztulása és a subchondrális rendellenességek kialakulása. Az osteophyta-képződés ellenben az ízület instabillá válása és a hyalinporc elvékonyodása miatt fellépő szöveti regeneráció - mindenekelőtt az öregedéssel párhuzamosan észlelhető - megnyilvánulása. Ennél is nagyobb baj, ha az életkorfüggő elváltozásokat tévesztik össze osteoarthritissel. Ismételten leszögezzük, hogy az ízületi rés öregedéssel járó beszűküléséhez óhatatlanul társul nézni osteopohyta-képződés. Ez a jelenség "normális" és bár nem a tökéletes regenerációjele, semmiképpen sem tekinthető kórosnak. 2. A CPPD az osteophyta-képződéshez és nem OA-hez társul, jóllehet hypertrophiás OA-ben is, fennállhat, az alapbetegség megnyilvánulásaként. A pyrophosphat arthropathia minden bizonnyal a "Milwaukee-vállhoz" hasonló mítosz és mint ilyen nem létezik. 3. Az enthesophyták az osteophytákkal együtt fordulnak elő. A beteg szervezete vagy hajlamos csontképzésre - vagy nem! Vajon melyfolyamatok szabályozzák ezt a sérülésre vagy mechanikai stresszre adott válaszreakciót? Miképpen befolyásolható és módosítható? 4. Egyre inkább definiálják az ízületi regeneráció és pusztulás ismérveit. Ennek így is kell lennie, ha a támogatandó élettani, ill. leállítandó kórfolyamatok azonosítása a cél. Ideje szakítani azzal a fel fogással, miszerint az OA az izület lassú, progresszív pusztulásához vezető, "egyirányú utca". Ez a nézet megalapozatlan, az OA igenis reagálhat a kezelésre. 5 Az OA több válfaja különböztethető meg. Nem egységes kórkép, hanem hasonló, az ízületek különféle csoport - gyakran nem egyidejűleg és különböző mértékben - károsító betegségek együttese. 6. Az OA-t az ízület minden összetevőjét károsító betegségnek kell tekinteni. Ezen kívül, az OA rendszerbetegség, örökletes familiáris kórkép, mely monoarthritis multiplex képében is megnyilvánulhat. 7. Végül, a radiológia nagymértékben előmozdíthatja az OA kutatását.