A polycystás ovárium szindróma (PCOS) a nők leggyakoribb endokrin megbetegedése, prevalenciája 5-10%. A betegség legfontosabb tünetei az oligo- vagy amenorrhoea, a meddőség, a hyperandrogenismus és az inzulinrezisztencia. A kórkép kialakulásának hátterében többféle okot feltételeznek, az utóbbi időben az inzulinrezisztencia oki szerepe került előtérbe. A tanulmány célja elhízott és normális testsúlyú PCOS-ban szenvedő betegek szénhidrát-anyagcseréjének vizsgálata volt. 93 beteg vizsgálatára került sor. Az anamnesztikus és az antropometriai (testsúly, testmagasság, derékkőrfogat) adatok elemzését követően a WHO-kritériumoknak megfelelően OGTT-vizsgálatot és éhomi szérum inzulinmeghatározást végeztünk. Az inzulinrezisztencia meghatározására a HOMA-IR-index számítását alkalmaztuk. A vizsgálatba bevont betegek átlagéletkora 27,55+-5,36 év, az átlagos testtömeg-indexük 29,5+-6,78 kg/m2 volt. A betegek között 56 esetben (60,21%) észleltünk 27 kg/m2 feletti testtömeg-indexet. Ebben a túlsúlyos csoportban 31 betegnél (55,35%) találtunk valamilyen szénhidrátanyagcsere-zavart (HOMA-IR>4,4: 16, IFG/IGT: 13, DM: 2). A nem túlsúlyos csoportban 12 (32,43%) betegnél volt szénhidrátanyagcsere-zavar (HOMA-IR>4,4: 8, IFG/IGT: 3, DM: 1). Az inzulinrezisztencia gyakori előfordulása, valamint az IGT és a cukorbetegség fokozott kockázata miatt a PCOS-ban szenvedő betegek kivizsgálásakor a cukoranyagcserére nagy figyelmet kell fordítani. Az inzulinrezisztencia fontos szempont a kórkép kezelésének meghatározásában, így a nem elhízott betegek esetében is ajánlott a cukorterhelés elvégzése.