CÉLKITŰZÉSEK: Prospektív tanulmány keretében vizsgáltuk az érdenzitás (mikrovaszkuláris denzitás, MVD) és a sugárkezelésre létrejött érdenzitás-változás jelentőségét egyedüli sugárkezeléssel ellátott, helyileg előrehaladott szájgaratrákban szenvedő betegeknél. BETEGANYAG ÉS MÓDSZEREK: Harmincöt, laphámkarcinóma szövettanú szájgaratrákban szenvedő betegtől a sugárkezelés előtt és 20 Gy dózis elérése után biopsziát vettünk a primer tumorból. Meghatároztuk a szövettani grade-et, a mitotikus aktivitási indexet (MAI) és az MVD értékét mind a két mintában. A kapott eredményeket összevetettük a daganat kiterjedésével, a sugárkezelésre adott objektív válasszal, valamint a progressziómentes és teljes túléléssel. EREDMÉNYEK: Azt találtuk, hogy a grade, a MAI és az MVD nincs összefüggésben a primer tumor kiterjedésével, vagy a nyirokcsomóáttétek kialakulásával. Az objektív válaszarányt a betegség stádiuma és a 20 Gy dózis utáni mintában mért MVD befolyásolta szignifikánsan. A kezelés előtti MVD nem volt befolyással a túlélésre, míg a 20 Gy utáni alacsony MVD esetén a teljes túlélés szignifikánsan jobb volt, a progressziómentes túlélésben pedig hasonló irányú statisztikai trend mutatkozott. KÖVETKEZTETÉSEK: Tanulmányunkban kimutattuk, hogy a sugárkezelés hatására a daganatokban létrejött érdenzitás-csökkenés a kezelésre adott válasz és a túlélés prediktora. Ez az eredmény összhangban van azon preklinikai kutatások eredményeivel, melyek kimutatták, hogy a sugárkezelés endothelsejtek elleni hatása a sugárhatás fontos tényezője. A sugárkezelés hatására létrejött érdenzitás meghatározása a terápiás válasz korai predikciója révén alkalmas lehet azon betegek kiválasztására, akiknél intenzívebb kezelés jobb terápiás eredményt hozhat.