Szerzők a metabolikus szindróma két kritériumrendszerét: a WHO- és az ATP III definíciót hasonlították össze. Véleményük szerint a magyar populációra mindkét kritériumrendszer alkalmazható. Amennyiben a könnyebb kivitelezhetőség az egyetlen szempont, akkor az ATP III kritériumrendszer javasolható. Amennyiben a kritériumrendszerek használatának fő célkitűzése tudományos vizsgálat elvégzése az inzulinrezisztenciával, a szubklinikus gyulladással, a szívelégtelenséggel, a cerebrovascularis betegséggel, coronariaeredetű szívbetegséggel vagy a 2-es típusú diabetes mellitusszal kapcsolatban, akkor inkább a WHO kritériumrendszere ajánlott. A microalbuminuria értékelésekor figyeljünk oda a jelentősnek tűnő nemi különbségre, mely szerint a férfiak között sokkal szorosabb az összefüggés az albuminuria és az inzulinrezisztencia között. Ha az ATP III kritériumrendszer mellett döntünk, érdemes felvenni az adatgyűjtésbe a testtömegindexet és a 2-es típusú diabetes mellitust is. Az egyes betegek metabolikus szindróma diagnózisának felállításakor a beteg, akit az ATP III definícióval metabolikus szindrómásnak nyilvánítunk, tovább vizsgálandó: elvégzendő az orális glukóztolerancia-teszt és az albuminuria meghatározása. Az orális glukóztolerancia-teszt során diagnosztizált diabetes mellitus és a csökkent glukóztolerancia a szakma szabályainak megfelelően kezelendő. Amennyiben a beteg diabeteszes, vagy nem áll fenn diabetes, de hypertoniás és az albuminürítése kóros, akkor a szakma szabályai szerinti kezelést igényel. Annál a betegnél is, akinél a metabolikus szindrómát az emelkedett éhomi glukózszint alapján, a WHO-kritériumok szerint diagnosztizáltuk, el kell végezni az orális glukóztolerancia-tesztet. Az a beteg, akinek 2-es típusú diabetese és microalbuminuriája van, nagy valószínűséggel metabolikus szindrómás, de az a 2-es típusú diabeteszes, akinek nincs microalbuminuriája nem biztos, hogy nem metabolikus szindrómás.