A munkaképes korú, sarokcsonttörést szenvedett betegek között a tartós vagy maradandó munkaképesség csökkenés magas aránya kiemelt fontosságú társadalmi szempontból is. A rossz funkcionális eredmények és a szövődmények magas aránya kihívást jelent a calcaneus töréseket kezelő sebész számára. A szerzők korai tapasztalatai nem műtéti kezeléssel és néhány feltárásos (ORIF) műtéttel, nem kielégítő eredménnyel és magas szövődmény aránnyal, felvetette a módszer váltásának szükségességét. A szerzők által 1996 óta alkalmazott, Zadravecz és Forgon által kifejlesztett módszerrel - fedett repozíció egy speciális, háromsíkú disztraktorral és percutan csavarozással - 79 elmozdulással járó sarokcsonttörést kezeltek 73 betegen. A betegek átlagéletkora 41 év (11-73), neme (60 férfi és 13 nő), a törés típusa (Zadravecz-beosztása szerint) lejegyzésre került. A preoperatív diagnosztika Broden sorozatfelvételeit, és az utóbbi időben, CT-t tartalmazott rutinszerűen. A műtét időpontja a 6 év során a koraitól (72 órán belül) a sürgős (6 órán belül) felé tolódott. A rehabilitáció során korai részterhelést engedélyeztek a törés típusától függően, és mozgásgyakorlatokat végeztettek. A funkcionális eredmény átlag 34 (4-72) hónap után került kiértékelésre Merle d'Aubinge pontrendszerének alkalmazásával. A vizsgálaton 52 beteg jelent meg (71%). 12% kitűnő, 57% jó, 23% elfogadható és 8% gyenge eredménnyel gyógyult. A szeptikus komplikációk aránya alacsony volt, mindössze egy felületes fertőzést észleltek, amely helyi kezelésre gyógyult. A jó eredmények magas és a szövődmények alacsony arányának tükrében, az ismertetett módszer alkalmas és ajánlható módszer az elmozdulással járó sarokcsont törések kezelésére.