A Szent Imre Kórház 1520 elhízott betegében (haskörfogat átlag: 109, illetve 106,4 cm) a hipertónia előfordulása aránya 64,5, diabetes mellitusé 1 5,5, IFG, IGT: 28,5 glukóz-intolerancia összesen 44%), dyslipidaemia 82%. A metabolikus szindróma aránya 32, 44, 62, 73% a különböző kritériumok (deadly quartet, WHO, ATPLII, IDF) szerint. A komponensei közül az USA-ban a hypercholesterinaemia, hipertónia, dohányzás aránya csökkent (NHANES 1960-2000), a diabéteszé viszont 8,1%-ra, a nagy kockázattal járó obesitasé (>1o2 cm) 36%-ra nőtt a lakosságban. A kardiometabolikus rizikó nem annyira a BMI-vel, hanem a haskörfogattal emelkedik. A rizikót a "hypertriglyceridemic waist" (WC 90 cm+Tg 2 mmol/l) jobban kifejezi, mint az egyes rizikófaktorok. A metabolikus szindróma jelenléte nagyobb kockázatot jelent, mint komponenseinek rizikót fokozó matematikai összege, amelyet az ADA statement-je kétségbe von, az AHA/NHLBI statement pedig megerősít. A II. Magyar Terápiás Konszenzus a morbid elhízást (BMI >40 kg/m2) önmagában nagy kockázatú állapotnak sorolta, hasonlóan a metabolikus szindróma jelenlétét is. A nagy kockázatú betegekben elhízásban a célérték <94, illetve 80 cm. Az intraabdominalis obesitas alapja a metabolikus szindrómának, amelynek jelenléte, 2 illetve 3-szorosra növeli a kardiometabolikus kockázatot.