A vese a hipertónia minden formájában meghatározó szerepet játszik. A magas vérnyomáshoz vezető renoparenchymás károsodások patomechanizmusában közös elem az intraglomerularis nyomásfokozódás, a kovetkezményes hiperperfúzió és hiperfiltráció. A szekunder hipertóniák 50%-át renoparenchymás vesebetegségek okozzák. A hipertónia jelentőségét alátámasztja az a tény is, hogy a kardiovaszkuláris rizikó ismert módozatú potenciálásán túl a cukorbetegség után a második leggyakoribb okát képezi a végstádiumú veseelégtelenség kifejlődésének. A vese tehát részben oka, részben áldozata a hipertóniabetegségnek. A terápia célja a glomerulus integritásának megőrzése, a veseelégtelenség megelőzése. A diéta és életmódváltozás jelentősége a nefroprotekció szempontjából is fontos. A vérnyomás csökkentésére első szerként az ACE-gátlók, az angiotenzin AT1-receptor-blokkolók és a kalciumantagonisták, kombinációban egyéb antihipertónikumok alkalmazása javasolt.