Az utóbbi néhány év kutatási eredményei jelentősen megváltoztatták a krónikus limfocitás leukémia (CLL) biológiájára vonatkozó elképzeléseinket. Mára megdőlt az a több évtizeden keresztül uralkodó nézet, mely szerint a CD5-pozitív leukémiás sejtek immunológiailag éretlen, naiv B sejtekből származnak, amelyek akkumulációja elsősorban megnövekedett életidejüknek köszönhető. 1999-ben két munkacsoport eredményei is azt bizonyították, hogy az immunglobulin nehézlánc gének (IgH) szomatikus mutációs státusa alapján, a morfológiai szinten egységes, azonban klinikailag heterogén lefolyású betegség két, alapvetően eltérő prognózisú csoportra osztható. A legújabb elképzelések szerint mind a két csoport érett, antigénszelekción átesett sejtekből alakul ki. Ezt a feltételezést egyrészt a génexpressziós vizsgálatok által mutatott egységes, memóriasejtekre jellemző mintázat, valamint a lezajlott antigénszelekciót bizonyító specifikus B-sejt-receptor (BCR) struktúra igazol. A klinikailag eltérő viselkedés hátterében az antigénstimulációt követő, BCR által közvetített jelátviteli folyamatok eltérése állhat, amelyben központi szerepe lehet a TCR zéta láncával asszociált tirozinkináz fehérjének (ZAP-70), mivel az emelkedett ZAP-70-expresszió a CLL kedvezőtlen prognózisára utal. A ZAP-70 fehérje expressziója diagnosztikai célú kimutatásának fontos szerepe van a terápia megtervezésében.