A prospektív vizsgálat célja a szérum és az ejakulátum tesztoszteronszint, valamint a spermiumszám és motilitás összefüggéseinek vizsgálata volt. A vizsgálatba 73 beteget vontak be. A betegben meghatározták a szérum tesztoszteron, LH, FSH, prolaktin, SHBG-koncentrációt, az ejakulátum tesztoszteron és SHBG-szintet, valamint spermaanalízist végeztek. A betegeket a kapott ejakulátum tesztoszteron (ET) koncentráció értékek alapján 2 csoportba sorolták. Az 1. csoportba tartoztak azok a betegek, akiknek az ET-szintje normális, míg a 2. csoportba sorolták azokat, akiknek az ET-koncentrációja magas volt. Az 1. és a 2. csoport átlagos szérum T, szérum SHGB, ejakulátum SHBG, valamint a vizsgált hormonok értékei közötti eltérés nem volt szignifikáns. A normális és a magas ejakulátum T-koncentrációjú csoportokban, sem a spermiumszám, sem a spermiummozgás vonatkozásában nem észleltek szignifikáns különbséget. A jól mozgó spermiumokkal rendelkező csoportban a spermiumszám szignifikánsan magasabb volt a másik két csoportéhoz viszonyítva, míg a vizsgált többi paraméter esetében nem észleltek szignifikáns eltérést. Összegzésül, eredményeik alapján a tesztoszteron kezelésnek normál szérum T-értékek esetén kérdéses a jelentősége a férfi meddőség kezelésében, mert sem a magasabb szérum-, sem a magasabb ejakulátum tesztoszteronszint mellett sem észlelhető magasabb spermiumszám és jobb spermiummozgás.