A fájdalom az a tünet, amely a betegek és a család számára a daganatos halált olyan félelmetessé, hosszú, súlyos szenvedéssé teszi és amitől minden ember fél. A terminális állapotú rákbetegek kb. 70-80%-ánál jelenik meg a fájdalom, mely fokozatosan, de nem lineárisan, hanem lépcsőzetesen rosszabbodik a hátralévő életük folyamán. A lépcsőzetes romlás azt jelenti, hogy a fájdalomcsillapítók emelésére csak bizonyos időszakonként van szükség. Így ha azokat jól használjuk, nem kell dózisukat napról napra emelni, hanem a maximális fájdalomcsillapító hatás elérése után általában hónapokig elegendő azonos dózis a beteg számára. Azaz a fájdalom a megfelelő kezeléssel teljesen megszüntethető vagy legalábbis elviselhetővé tehető. A kielégítő fájdalomcsillapítás a beteg számára szokásos életvitel folytatását teszi lehetővé. A WHO adatai szerint azonban a rákbetegek 25%-a megfelelő fájdalomcsillapítás nélkül hal meg.