A syncope viszonylag gyakori, de összetett tünet; eleséssel kísért átmeneti eszméletvesztés, majd a tudat spontán visszatérése jellemzi. Gondosan el kell különítenünk az egyéb, eszméletvesztéssel vagy eleséssel járó állapotoktól. Reflexes, kardiális, ortosztatikus és cerebrovaszkuláris eredetű syncopét különböztetünk meg. A kardiális eredetű syncope morbiditása és mortalitása lényegesen nagyobb, mint a többi formáé. Az anamnézis felvételét, a fizikális vizsgálatot és az EKG-t követő további vizsgálatokat a kezdeti eredmények alapján rendeljük el. Idős betegek esetében, organikus szívbetegség vagy EKG-rendellenesség fennállásakor részletesebb kardiológiai kivizsgálásra van szükség. Ha a strukturális szívbetegségeket kizártuk, a neurogén, reflexesen mediált syncope felderítésére billenő-asztalos ortosztatikus terheléses tesztet vagy carotis sinus masszázst végezhetünk. A cerebrovaszkuláris eredetű syncope felderítésére szolgáló eljárásokat azokra az esetekre kell fenntartani, amikor az anamnézis neurológiai történésre utal, vagy neurológiai gócjelek észlelhetők.