Összefoglalás: A skizofrénia újabb elmléletei kifejezett hangsúlyt fektetnek a kognitív funkciók kérdéskörére, amelyek közül a kivitelező funkciók, a figyelem, a verbális memória és a pszichomotoros sebesség eltéréseit szokták kiemelni.  Az alapszintű vizuális jelfeldolgozás zavara kevésbé ismert. A szerző összefoglaló közleményében két új módszerrel szerzett tapasztalatokat tekint át és helyezi el a szkizofréniában észlelhető vizuális zavarral foglalkozó irodalomban. Egyrészt a printer vizuális kéreg bemenő információit szolgáltató magno- (M) és parvocellularis (P) pályák kölcsönhatását vizsgálja a memória és absztrakció eltéréseivel együtt a kontraszt-kategorizációs paradigma keretei között. Míg a szkizofrén betegek teljesítményét általános memória és absztrakciós károsodás jellemezte, tünetmentes testvéreik szelektíven a 10-15%-os kontrasztú ingerek kategorizációja alkalmával mutattak deficitet, amely az M és P pályák kontraszt-érzékenységének átmenete. Másrészt a primer vizuális kéreg optimális ingereiként szolgáló Gábor foltok alkalmazásával a látókéreg integratív zavarát sikerült kimutatni. Mindezek kettős deficitre utalnak: mutatják egyfelől az M és P pályával kapcsolatos input-diszfunkciót, másfelől a vizuális kéreg alapvető integratív zavarát. Ezek a vizuális backward  masking deficit és a finom követő szemmozgások patológiájának számos aspektusát  magyarázhatják. Neurobiológiai alapként az N-metil-D-aszpartát (NMDA) receptorok és a szinaptikus integráció kórossága jön szóba, amely további vizsgálatokat igényel.