A fejlett országokban a pangásos szívelégtelenség fő oka a szívizom infarctus. Az ischaemiás szívelégtelenségben jelenleg alkalmazott kezelés nem képes visszafordítani a progresszív hegesedéssel és sejtpusztulással járó folyamatot. Lehetséges terápiás alternatívaként az őssejtek alkalmazása merült fel. Ezen sejtek differenciálatlan, pluripotens, proliferációra képes sejtek, melyek szívizomsejtekké és endothelsejtekké is képesek differenciálódni. A szívizom regenerációja az őssejtek alkalmazásának legtöbbet kutatott, és egyben legvitatottabb területe. Bár az állatkísérletes és a korai humán vizsgálatokból nyert eredmények ellentmondásosak, bizonyítást nyert, hogy új szívizomsejtek keletkeztek a korábban postmitotikusnak tartott szervben. Ez idáig a szívizom őssejt-terápiáját az akut myocardialis infarctuson átesett és a krónikus ischaemiás szívelégtelenségben szenvedők csoportján alkalmazták. Jelenleg a csontvelői őssejtek alkalmazása tűnik a legkedvezőbbnek ezekben a betegcsoportokban. A sejtek sebészi úton direkt myocardialis injekcióval, intracoronariás infúzióval, retrográd vénás infúzióval vagy transendocardialis injekcióval juttathatók be. A bejuttatott sejtek közvetlenül javítják a szív kontraktilis functióját, vagy közvetve gátolják az infarktus expanzióját és a remodellinget. A korai I. fázisú klinikai vizsgálatok során bizonyítást nyert, hogy az őssejt-transzplantáció jól alkalmazható módszer, mely pozitívan befolyásolhatja a myocardialis infarktust követő kamrai remodellinget. További randomizált klinikai vizsgálatok szükségesek azonban a mortalitásra kifejtett hatás megismeréséhez.