Az elmúlt évtizedekben a koraszülöttek életesélyei jelentősen javultak. Az egyre alacsonyabb gestatiós időre született, krónikusan ápolt újszülöttek esetében egyre nagyobb problémát jelentenek a kevésbé látványos, lassabban kialakuló, de az egészség szempontjából hasonlóan fontos betegségek, így a koraszülöttek osteopeniája is. A koraszülöttek osteopeniájáról akkor beszélhetünk, ha a koraszülött csontjának ásványianyag-tartalma jelentősen alacsonyabb, mint a hasonló gesztációs idejű és méretű magzatoké vagy újszülötteké, és nincsenek jelen a rachitisre, illetve egyéb veleszületett vagy szerzett csontanyagcsere-betegségre utaló klinikai tünetek és laboratóriumi értékek. A betegség incidenciája a 28. gesztációs hétnél fiatalabb, igen kis súlyú koraszülöttekben meglehetősen magas, megközelíti a 30%-ot. A szerzők összefoglaló közleményének célja azoknak az ismerteknek a rendszerezése volt, amelyek alapján hatékonyan megelőzhető az osteopenia, illetve kialakulása esetén kivédhetők a súlyos szövődmények (pl. csonttörések, -deformációk). A terápiás erőfeszítések célja az újszülöttkori szövődmények létrejöttének megelőzése mellett a genetikailag meghatározott csúcscsonttömeg kialakulásának elősegítése. Ez elengedhetetlen a jelentős népegészségügyi problémát okozó felnőttkori oszteoporózis megelőzésében is.