Inzulinrezisztencia definíciószerűen az az állapot, amikor normális mennyiségű inzulin szubnormális biológiai választ vált ki. Központi patogenetikai elemét képezi a 2-es típusú diabetesnek, illetve az ennél jóval komplexebb klinikai entitást takaró metabolikus szindrómának. Klinikai jelentőségét az adja, hogy igen erősen növeli a cardiovascularis betegségek kockázatát. Hátterében kiemelkedő szerepet játszanak a zsírszövet elváltozásai, ami túlnyomó többségben hasi elhízást jelent, ugyanakkor paradox módon bizonyos lipodystrophiás kórképek szintén a metabolikus szindrómára jellemző anyagcsere-eltéréseket idéznek elő. Számos hasonlóság mutatkozik a metabolikus szindróma és a Cushing-szindróma klinikai képében is. Jelen dolgozat ezek magyarázatát, a zsírszövet és az inzulinrezisztencia összefüggésének patofiziológiáját tárgyalja, végül kitér az inzulinrezisztencia terápiás befolyásolhatóságára, kiemelvén a terápiás palettára nemrég felkerült tiazolidindion típusú vegyületek jelentőségét.