A szerző állást foglal abban a vitában, amely az epiduralis analgesia (EDA) széles körű szülőszobai alkalmazásának kérdésében megosztja a szülészorvosokat. Fontosnak tartja a pszichoszomatikus felkészítést, és mindenképpen szükségesnek ítéli a nehezen tolerált, ?szenvedésként? megélt szülési fájdalmak mérséklését, de ellene van a fájdalmak EDA általi ?teljes? kikapcsolásának. Érvelésében arra hivatkozik, hogy az élővilágban nem szabad, de legalábbis kockázatos a természet által hosszú-hosszú idők alatt kialakított biológiai folyamatokba ? különösen mélyrehatóan és invazív módon ? beavatkozni. A szülési fájdalmak részben fontos elemei a szervezet veszély közeledtét jelző, védekező mechanizmusának. Másrészt a szülés átélt fájdalomélménye olyan lelki reflexfolyamatok elindítója lehet, amely minden bizonnyal hozzájárul az anyai büszkeség, az egészséges anyai identitástudat és egy hosszú távra szóló szorosabb anya-gyermek lelki kötődés kialakulásához. Az EDA ? ezen túl ? nem illik az egész világon reneszánszát élő természetes szülés folyamatába sem. A szerző ugyanakkor elismeri a megfelelően tájékoztatott, az EDA-hoz mégis ragaszkodó szülőnő kérésére és bizonyos esetekben orvosi javallatra, tehát korlátozott keretek között alkalmazott EDA létjogosultságát. Szól az EDA alkalmazásával kapcsolatos szakmai és jogi nehézségekről, és hangsúlyozza a hiteles, a kockázatokra és az e dolgozatban is érintett, valószínűsíthető negatívumokra is kitérő tájékoztatás szükségességét.