A hasmenés és székrekedés időskorban is akut és krónikus formában jelentkezhet. A problémát mindig komolyan kell venni, mert jellemző az organikus okok (pl. tumor) dominanciája, valamint a kezdetben banálisnak látszó panaszok is súlyos következményekhez vezethetnek. A széklet, székelés megváltozására hajlamosít időskorban az infekcióra való fokozott fogékonyság, a társbetegségek, a tartós gyógyszerszedés, a csökkent fizikai aktivitás, a megváltozott táplálkozás. Az akut hasmenés leggyakoribb oka időskorban, különösen közösségekben az infekció. Hoszszabb-rövidebb ideje fennálló hasmenés esetén még tumorra, gyulladásos bélbetegségre (Crohn-betegség, colitis ulcerosa), emésztési, felszívódási (pl. coeliakia) zavarra, gyógyszerhatásra, társbetegség következményére kell elsősorban gondolni. Az időskorban fellépő székrekedés leggyakoribb oka tumor, vagy más organikus szűkület. Székrekedést is okozhatnak azonban gyógyszerek, társbetegségek, immobilitás is. Az inkontinencia szintén megkeserítheti az idős ember életét. Időskorban a tüneti alapon történő diagnosztika nem használható, hiszen fokozott rizikójú csoportról van szó. A kórisme felállításhoz laboratóriumi, képalkotó- és endoszkópos módszerek alkalmazása szükséges. A kezelés akkor eredményes, ha a kiváltó okot sikerül kimutatni és oki terápia (pl. antibiotikum, műtét, diéta) végezhető. Egyéb esetekben tüneti kezelés (motilitást befolyásoló szerek, hashajtó, probiotikumok, stb.) kísérlendő meg több-kevesebb sikerrel.