A Hodgkin-lymphoma kezelésének szövődményei az utóbbi évtizedekben egyre inkább a figyelem középpontjába kerültek, hiszen a betegek döntő többsége tartósan komplett remisszióba kerül, illetve meggyógyul. A szerzők az 1975 és 1994 között kezelt és gondozott Hodgkin-lymphomás betegek közül 90 gyógyult betegnek a kezeléssel összefüggésbe hozható késői szövődményeit vizsgálták, kitérve a kezelési és gondozási feladatokra is. A betegek átlagéletkora a Hodgkin-lymphoma diagnosztizálásakor 31,8 (11-70) év volt, az átlagos túlélés a betegség diagnosztizálásától számítva 17,4 (10-30) év. 73 beteg jelenleg is él, 9 beteg sorsa ismeretlen, 8 beteg meghalt, közülük 4 beteg második daganatos betegség miatt. 24 betegnek volt relapszusa, 19 esetben a relapszust követően gyógyultak meg és kerültek a vizsgálatba, öt betegnek pedig késői relapszusa volt. Legtöbbször, a betegek 37,8%-ában kardiovaszkuláris eltéréseket, 32,2%-ában tüdő-, illetve mellhártya-károsodást észleltek. 24,4%-ban pajzsmirigy-eltéréseket, döntő többségben hypothyreosist igazoltak. Ritkábban fordult elő második malignus folyamat (8,9%), a bőr, az izomzat, a csont, az urogenitalis (5,6%) és a gastrointestinalis rendszer sérülése. A korszerű terápiás elveknek megfelelő kezeléssel előreláthatólag e szövődmények gyakorisága csökkeni fog, de addig is a betegek gondos követésével a korai felismerésre és kezelésre kell törekedni, ezáltal az életminőség javulása és az ezekből eredő mortalitás csökkenése remélhető.