Az echokardiográfia a szívelégtelenség diagnosztikájában kulcsszerepet játszik. A funkcionális diagnózis fő elemei az ejekciós frakció, a diasztolés funkció, a perctérfogat meghatározása. A bal kamrai töltőnyomás-emelkedés a mitralis Doppler-görbe mellett a tüdővénagörbe és a szöveti Doppler-echokardiográfia segítségével értékelhető. Az echokardiográfia objektív módszer a szívelégtelenség epidemiológiájában és szűrésében. A megtartott szisztolés funkcióval járó szív-elégtelenség a töltőnyomás-emelkedés alapján tekinthető diasztolés szívelégtelenségnek. A diasztolés szívelégtelenség demográfiai és terápiás szempontból tér el aszisztoléstól, prognózisa is kedvezőbb. Az új ajánlások szerint akut szívelégtelenségben az echokardiográfia I. osztályú indikáció mind a funkcionális, mind astrukturális elváltozások megítélésében. A szívelégtelenség előrehaladott stádiumában új terápiás lehetőség a reszinkronizációs kezelés, a CRT. Az echokar-diográfia szerepe az általános indikáción kívül a mintegy 70% reszponder kiválasztása a mechanikus aszinkrónia alapján és az eredmények kvantitatív értékelése a reverz remodelling és hemodinamikai javulás mérésével.