Már a XIX. században Virchow leírta a szívbetegekben észlelt szöveti kalcifikáció jelenségét. A szerzők bemutatják, hogy a cardiovascularis rendszer kalcifikációja ? amely a szív- és érbetegségek mortalitásának rizikófaktora ? a csontképzéshez teljesen hasonló mechanizmussal megy végbe. Az erekben tapasztalt mineralizáció döntő részben nem más, mint csontújdonképződés, ennek sejtes és molekuláris feltételei mind rendelkezésre állnak az artériás rendszerben. Adatok utalnak arra, hogy az osteoporosis az atherosclerosissal és a cardiovascularis rendszer mineralizációjával egyaránt szignifikáns kapcsolatot mutat, ez független az életkortól és az egyéb rizikófaktorok jelenlététől. A csont csökkent ásványianyag-tartalma fokozott cardiovascularis rizikót jelent tehát. A szerzők bemutatják az extraossealis kalcifikáció négy formáját és a folyamatokban részt vevő legfontosabb fehérjéket, vegyületeket. A cardiovascularis rendszer a lipidanyagcserén keresztül is összefüggést mutat a kalcium-anyagcserével. Számos példa utal a hyperlipaemia és a fokozott csontvesztés közötti kapcsolatra. Nem meglepő tehát, hogy a csontanyagcserében alapvető gyógyszerek egyben vascularis kalcifikációt csökkentő, antiatherogen és antilipaemiás szerek is egyben. A szerzők felhívják a figyelmet arra is, hogy számos rendelkezésre álló röntgendiagnosztikai lehetőség alkalmas a kalcifikáció miatt fokozott cardiovascularis rizikójú betegek szűrésére.