Napjaink új terápiás ajánlásai gondosan megtervezett nemzetközi vizsgálatokon alapuló evidenciák mentén születnek. Olykor azonban éppen ezek az evidenciák lehetnek gátjai annak, hogy más gyógyszerekről vagy alkalmazásuk sorrendiségéről is hasonló bizonyító erejű adatok birtokába juthassunk. A meglévő evidenciák ismeretében ugyanis etikátlan lenne azok mellőzésével vizsgálatot szervezni. A régebbi ismeretek szinte dogmákká merevedhetnek, vagy legalábbis nehezen megdönthető szokássá válnak. A napokban publikált CIBIS III-vizsgálat (22) is éppen ennek a kérdéskörnek elemzésére sarkall, röviden áttekintve egyúttal a szívelégtelenség kezelésének idevágó aktualitásait.