Bevezetés: A ciclosporin A a T-sejtek profilerációjának gátlásán keresztül fejti ki immunszuppresszív hatását. Egyre szélesebb körben alkalmazzák poliszisztémás autoimmun betegségek, így a szisztémás lupus erythematosus kezelésében is. Célkitűzés: A szerzők jelen munkában a DEOEC III. Belklinikáján szisztémás lupus erythematosus miatt gondozott betegekben elemezték a ciclosporin A alkalmazásának gyakoriságát, indikációját és hatásosságát. Eredmények: 450 beteg közül 21 nő- és 1 férfi beteg kapott áltagosan 12,4 hónapig (3?96 hónap) ciclosporin A-t. A ciclosporin A kezelés előtt 16 betegnél kettős vagy hármas kombinációban alkalmaztak immunszuppresszív szereket, 68,2%-ban azathioprint, 27,3%-ban chloroquint, 18,2%-ban methotrexatot, 3 beteg szteroid monoterápiában részesült. A ciclosporin indítását az alkalmazott kezelés mellett jelentkező klinikai és szerológiai aktivitás, valamint a szteroiddózis redukciója tette szükségessé. Leggyakoribb indikációt leukopenia (45,5%), arthritis (36,4%) vagy ezek társulása (27,3%) jelentette. Négy esetben bőrtünetek aktivitása, 1?1 esetben idiopathiás immunthrombocytopeniás purpura, autoimmun haemolyticus anaemia, Evans-szindróma, illetve pancytopenia tette szükségessé a ciclosporin A kezelést. A methylprednisolon átlagos napi dózisa 25,1 mg-ról 8,36 mg-ra csökkent a ciclosporin A elkezdését követő féléven belül, míg a betegségaktivitási index (SLE-DAI) 9,47-ről 2,47-re csökkent. Egy esetben kellett a terápiát leállítani a beteg csökkent együttműködése miatt. Három beteg számolt be hypertrichosisról, ugyanennyi esetben infekció miatt kellett a kezelést átmenetileg felfüggeszteni, egyéb mellékhatást nem észleltek. Következtetések: A jelen eredmények hatékonynak és biztonságosnak találták a ciclosporin A-t lupusos betegek egy csoportjában, elsősorban a bőr, ízületi és hematológia eltérésekkel szövődött betegség esetén. A késői mellékhatások megítélésére hosszú távú követés szükséges.