A szimpatikus idegrendszer aktivitása fontos szerepet játszik a krónikus szívelégtelenség progressziójában és a mortalitásban. A szisztolés balkamra-diszfunkcióval járó krónikus szívelégtelenségben szenvedő betegek béta-blokkoló kezelésének klinikai előnyeit igazolta számos eddig befejezett, több mint 15.000 beteget magába foglaló nagy, randomizált, prospektív, placebokontrollált klinikai vizsgálat. A nagy, mortalitás-végpontú vizsgálatokban, amelyeket bisoprolollal, carvedilollal és metoprolol-szukcináttal végeztek, a hosszú távú béta-blokkoló kezelés csökkentette az összhalálozást, a kardiovaszkuláris halálozást, a hirtelen halált és a szívelégtelenség progressziója miatti halálozást a II-IV. funkcionális stádiumba tartozó betegek körében. Ezekben a vizsgálatokban a béta-blokkoló kezelés szintén csökkentette a hospitalizációt, javította a funkcionális besorolást és kevesebb klinikai rosszabbodással járt, mint a placebokezelés. A kedvező klinikai tapasztalatok alapján jelenleg valamennyi klinikai súlyosságú stádiumba tartozó bal kamrai szisztolés diszfunkció okozta, hemodinamikailag stabil, standardkezelésben részesülő (beleértve az ACE-gátlót, folyadékretenció esetén diuretikumot is) szívelégtelenségben szenvedő betegnek javasolt a béta-blokkoló adása, ha kontraindikáció nem áll fenn. Jelen dolgozat összefoglalja a klinikai tanulmányok adatait és a szívelégtelenség kezelésének gyakorlati szempontjait.